Nem.Nem.Nem.
Nem akarok beszélni vele..
Tudom, hogy nemtudnék mit mondani.
Lesokkolnék.
Adnék neki egy új esélyt.. nem akarom, nem tudnám az arcábaavágni a dolgokat. Pedig itta lehetőség.
És nem használom ki! Szánalmas vagyok.

Tavaly tavasz és nyár. Mondhatni az élete legboldogabb részei. Azóta feldúlt. Eszeveszettül keresi a kibúvót az életből. Aféle megállót, ahol bármikor kiszállhat, majd egy másik személy életének a helyébe lép, hogy boldogabb legyen. De nincs ilyen. Megtanulta hogy az élet nem játék. Szembe szeretne nézni azzal a hatalmas gonddal. Az a gond a szeretett személy lenne? Vagy esetlegesen az, hogy mennyire megváltozott? A személyt tulajdonképpen szereti, mégmindíg. De! már nem bírja kötélidegekkel. Résen kéne lennie mindíg? minden egyes percet túlélni, hogy "mivan?" kitudja, lehet hoyg azlenne a megoldás. Csak mert még nem képes elengedni azt a bizonyos személyt. Őt aki a legfontosabb számára. Vagyis, majdnem a legfontosabb.  Mostmár tényleg nincs miért élnie?

szomorú... Ilyen lnene a való élet? Akkor szeretnék visszamenni a naív gyermekkorba. Minden egyes percet kiélvezve, és nem azt élni hogy milyen rossz. Pocsék. Kimondva? talán borzalmasan hamar akartam felnőni. De még mindíg gyerek vagyok, egy gyerek aki arra vár, hogy legyen valaki akit szerethet, és viszont szereti. Mert Szeretni és szeretve lenni a világ legjobb érzése. És nemsok mindent tapasztaltam a világból a gyűlöleten és a sötétségen kívül.. Szeretném ha szeretnének. Csakúgy mint a legtöbb animében a főhőst. Tudom, hoyg az egy teljesen megteremtett kis világ, de mégis határtalanul boldog lennék ha valaki úgy érezne irántam mint Usami,  Misaki iránt. Rettenetesen jó érzés lenne, ha nekem is lenne egy iylen ember az életemben. :3

Csak megint hülyeségeket beszélek. ^^
mindegyis. ^^'

sok barátságomat tönkretettem, elviselhetetlen vagyok.
Mégis, akire sokat gondolok az az egyik exem.
Tényleg sokat gondolok rá.. És mivel már köszönőviszonyban sem vagyunk így baszhatom.. Nem mintha szeretnék tőle bármit is, csak azért na. Tényleg nemtudom minek gondolkodom én ilyeneken.
Holnap már mehetek suliba. -.-'

Valentin nap?!
Vajon csak ezen a napon szeretik egymást a szerelmesek? Biztos nem. Az sem biztos, hogy szeretik egymást.
nekem ez egy szimpla kedd..   És néha jólenne, ha nem az lenne.. De most kifejezetten örülök annak, hogy számomra ez csak egy szimpla kedd. Igaz, hogy a 'párkapcsolatokkal' eddig nekem sosem úgy sült el ahogy, merteddig mindenki kihazsnálta azt hogy igencsak 'naív' vagyok. De nemérdekes, majd csak jön egy ember aki ezt megváltoztatja.... :)

Kitöröltem a bejegyzéseket, amiket eddig ideböfögtem, és újrakezdem a blogolást.. Ittis.
Azthiszem eza blog eléggé rossz hangvételű lesz, a problémáim miatt.. Ugyanis azthiszem ittfogok 'hisztizni'. :3
demost egyenlőreennyi. ^^